A növény aktív összetevőiről

A fitokannabinoidok biokémiai és farmakológiai jelentősége

A kannabisz (Cannabis sativa L.) napjainkra a gyógynövénykutatás egyik legösszetettebb és legnagyobb figyelmet kiváltó tárgyává vált. Bár a közvélemény és a tudományos világ egy része hosszú ideig megosztott volt abban a kérdésben, hogy a kannabisz alkalmas-e terápiás célú alkalmazásra, mára egyre több kutatás igazolja, hogy a növény jelentős gyógyászati potenciállal bír. E hatás legfőbb hordozói a fitokannabinoidok, vagyis azok a természetes növényi kannabinoidok, amelyek a kannabisz különböző fajtáiban eltérő arányban vannak jelen.

A fitokannabinoidok olyan bioaktív vegyületek, amelyek képesek az emberi szervezet endokannabinoid rendszerével (ECS) kölcsönhatásba lépni. E kapcsolat révén befolyásolják az idegrendszer, az immunrendszer és az anyagcsere-folyamatok működését. Az endokannabinoidoktól (mint például az anandamid és a 2-arachidonoil-glicerin) eltérően a fitokannabinoidok exogén eredetűek, ám szerkezetük és hatásmechanizmusuk révén szorosan kapcsolódnak a szervezet saját jelátviteli hálózatához.

A fitokannabinoidok nem toxikusak és nem halálosak, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy az agytörzs – az életfenntartó központokat irányító agyterület – nem tartalmaz CB1 vagy CB2 receptorokat. Ezzel szemben a szintetikus kannabinoidokat vagy az ECS-t mesterségesen blokkoló gyógyszereket több esetben hozták összefüggésbe súlyos idegrendszeri, kardiovaszkuláris és pszichés mellékhatásokkal. Ennek oka, hogy a természetes fitokannabinoidok komplex, többcsatornás hatásmechanizmusa szinergikusan illeszkedik az emberi test szabályozórendszereibe – valószínűsíthetően az ember és a növény közötti párhuzamos evolúciós adaptáció eredményeként.

2. A fő fitokannabinoidok és biológiai aktivitásuk

2.1. A kannabidiol (CBD)

A kannabidiol az egyik legkorábban azonosított fitokannabinoid, amelyet kezdetben „inaktív” vegyületnek tartottak, mivel nem rendelkezik pszichoaktív tulajdonsággal. Későbbi kutatások azonban kimutatták, hogy a CBD számos neuroprotektív, gyulladáscsökkentő és szorongáscsökkentő hatással bír. A CBD nem közvetlenül aktiválja a CB1 és CB2 receptorokat, hanem indirekt módon fejti ki hatását azáltal, hogy gátolja a FAAH (zsírsavamid-hidroláz) enzimet, amely az anandamid lebontásáért felelős. Ennek következtében nő az anandamid koncentrációja a vérben, és fokozódik az endokannabinoid rendszer aktivitása.

Emellett a CBD más molekuláris célpontokat is befolyásol, köztük:

• a 5-HT1A szerotoninreceptort (antidepresszív és anxiolitikus hatás),

• a TRPV1 ioncsatornát (fájdalom- és hőérzékelés szabályozása),

• a PPAR-γ nukleáris receptort (génexpressziós szabályozás, anyagcsere- és gyulladásos folyamatok modulálása),

• a GPR55 receptort (tumorellenes és csontképző hatások).

A CBD tehát polifarmakológiai molekula, amely több biológiai útvonalon keresztül képes egyensúlyt teremteni a szervezetben.

2.2. A főbb fitokannabinoidok farmakológiai tulajdonságai

Jelenleg mintegy 111 fitokannabinoidot azonosítottak, de ezeknek csak mintegy 10%-ának ismert részletes farmakológiai hatása. A tudományos közösség egyre intenzívebben vizsgálja ezeket, amit jól jelez, hogy több mint 6000 kutatási közlemény foglalkozik a kannabinoidokkal és az endokannabinoid rendszerrel (PubMed, 2020-as évek).

3. A fitokannabinoidok terápiás értéke és dózisfüggése

A tudományos konszenzus egyre inkább afelé hajlik, hogy a fitokannabinoidok gyógyászati potenciálja nem tagadható tudományos alapon. A THC és a CBD kombinációja különösen hatékony a különféle kórképek kezelésében, de a megfelelő arány és adagolás kulcsfontosságú.

A THC magas dózisban szorongást, paranoiát és gyulladásfokozódást válthat ki, míg alacsony koncentrációban a CBD-vel együtt neuroprotektív és fájdalomcsillapító hatást mutat. Klinikai adatok szerint az 1:1 arányú CBD:THC kombináció a szklerózis multiplex izommerevségét hatékonyabban csillapítja, mint bármelyik komponens önmagában. A túl magas vagy túl alacsony CBD-dózis hatékonysága viszont csökkenhet, ami nemlineáris dózis–hatás összefüggésre utal.

4. A kannabisz kémiai sokfélesége és az „entourage-hatás”

A kannabisz növény több mint 421 azonosított kémiai vegyületet tartalmaz, melyek közül több mint 100 a fitokannabinoidok csoportjába tartozik. Ezen túlmenően számos nem-kannabinoid vegyületet is tartalmaz – például terpenoidokat, flavonoidokat és fenolokat –, amelyek szinergikus módon erősítik a fő kannabinoidok hatását.

Ez a szinergikus kölcsönhatás, az ún. „entourage effect”, azt jelenti, hogy a teljes növényi kivonatok farmakológiai aktivitása jóval erőteljesebb és kiegyensúlyozottabb, mint az izolált, tisztított hatóanyagoké. Például a THC pszichotróp hatása jelentősen csökken, ha megfelelő mennyiségű CBD társul mellé, míg a CBC és CBG fokozhatja a gyulladáscsökkentő hatást.

Egy 2015-ös izraeli vizsgálat kimutatta, hogy alacsony dózisú CBD-tartalmú kivonatok hatékonyabbak voltak fájdalom- és gyulladáscsökkentésben, mint a nagy dózisú izolált CBD. Ez alátámasztja, hogy a kannabisz hatékonysága a természetes vegyületek kombinált jelenlétén múlik.

5. Genetikai és epigenetikai összefüggések

Az ember és a kannabisz több mint ötezer éves kapcsolata nemcsak kulturális, hanem genetikai és epigenetikai nyomokat is hagyott. Az epigenetikai változások – mint a DNS-metiláció vagy a hiszton-acetiláció – már a magzati fejlődés korai szakaszában létrejönnek, és életünk során is módosulhatnak. Hosszú távon ezek a változások örökölhetők, így az emberi és növényi genom kölcsönös evolúciós hatása befolyásolhatta a kannabinoid receptorok érzékenységét és működését.

6. A THC farmakodinámiája és klinikai jelentősége

A THC elsősorban a CB1 receptorokon keresztül fejti ki analgetikus hatását. Gátolja az idegsejtek közötti jelátvitelt a szenzoros és érzelmi feldolgozásért felelős agyterületek között, ezzel megszakítja a fájdalomérzékelés és -érzés kapcsolatát, ami kulcsfontosságú a krónikus fájdalom, szorongás és depresszió kezelésében.

A THC emellett gyulladáscsökkentő és immunmoduláló hatásokat is kifejt, különösen a CB2 receptorokon keresztül, amelyek főként az immunsejteken helyezkednek el. A THC bizonyos nem-kannabinoid receptorokhoz (például a PPAR-γ és TRPV1) is kapcsolódik, tovább növelve a terápiás hatékonyságát.

Preklinikai vizsgálatok igazolták, hogy a THC blokkolja az idegsejtekben felhalmozódó β-amiloid plakkokat, amelyek az Alzheimer-kór és más neurodegeneratív betegségek patogenezisében kulcsfontosságúak. A THC ezenkívül apoptózist indukál a rákos sejtekben, csökkenti a tumor növekedését, és serkenti az immunrendszert a mutált sejtek felismerésére és elpusztítására.

A magas THC-tartalmú orvosi kannabisz különösen hatékony a kemoterápia mellékhatásainak (émelygés, neuropátia, gyulladás) kezelésében, és a rákellenes terápiák kiegészítő elemeként is ígéretesnek bizonyult.

7. Összegzés

A fitokannabinoidok a kannabisz legfontosabb bioaktív komponensei, amelyek komplex, többirányú hatásmechanizmusuk révén képesek befolyásolni az emberi szervezet számos fiziológiai rendszerét.

A tudományos adatok egyértelműen alátámasztják, hogy a teljes növényi kivonatok, a megfelelő arányban kombinált kannabinoidok és kísérővegyületeik széles körű gyógyászati potenciált hordoznak – a fájdalomcsillapítástól és gyulladáscsökkentéstől kezdve a neuroprotekción, az immunmoduláción és a tumorellenes aktivitáson át egészen a pszichés állapotok harmonizálásáig.

A jövő gyógyszerkutatása számára a kannabisz nem csupán egy növény, hanem egy biokémiai modellrendszer, amely az emberi test önszabályozó mechanizmusainak természetes kiterjesztése.

A kiegészítő hatásokról IDE KATTINTVA találsz infókat a következő oldalon.